Egy gyors jelentés a "nagy tanulás" közben. Szóval köszönöm szépen jól vagyok, Kyrill csak épp beugrott hozzánk, de nem szállta meg a házat. Kb. akkora szél fújt itt, mint a legerősebb amit otthon átéltem. Semmi különös nem történt, a Hauptbahnhofot meg szarul csinálták meg... Tökjól beindult az élet a blogon! Csak így tovább! Barbi, asszem elég lesz a kisokos, igen hasznos dolog. Különben meg az utolsó órán elszólta magát az inglistícsör, hogy nem kell annyira fosni... Azért tanulgatom a biznisz inglis szépségeit: vud éjt szörti szjút jú? Kakaóscsiga-Fermina: a szünetet a fekete könyvvel töltöm! Rencikém, asszem mondhatjuk, hogy spanyol tartózkodásod mintegy in medias res kezdted, de ez nem baj! Azért szívesen jelen lettem volna... Köszi Kata, egyik-másiknál bizony szükség is lesz rá, a Maros utcai fotókat majd ímélben küldöm. Angi, természetesen az első intézkedés amit a viharral kapcsolatban eszközöltem természetesen a Trabi biztonságba helyezése volt. Remélem Miskolc is megúszta! Zümmentyű kedves, csak előre olyan hévvel, mint a dalban: "Kézben a kéz és vállhoz a váll, repülj te lángoló..." Különben télleg wörkaholik akarsz lenni?:) Naja, ha az embernek az építkezésen tisztibudi jár... Még nem tudom mi lesz a matricával, de van három hónapom kitalálni. Zsófi drága, ez csak a kezdet! Fél év múlva a legjobb japán fejszámolóstatikus is szűkölve menekül a neved hallatán!

Hát közelg a vizsgaidőszak. Vikikém, én már lassan egy hete automatás kávén élek, és gondolatban visszaidézem a régi szép közös kávézgatásokat. Zsófi, Te nem számítasz unatkozó milliomosnőnek, mert azért jártál a rendelőbe, hogy a teknőceid meggyógyuljanak, és nem azért, hogy unalmadban szórakoztassanak. Hajrá ezerrel a gödöllői vasútállomás burjánzásmentesítéséért!:) Kedves Fermina Daza, ki bújik meg e gyönyörű művésznév mögött? Nagyon titokzatos... Csillag Patrik, hajnal három óra van, itt az ideje, hogy egyél egy herkentyűburgert!
Szóval a vizsgaidőszak előtti gondtalan napok... Mivel otthon cseppnyit sem sikerült foglalkoznom az itteni dolgokkal (ja de, 8 oldalt elolvastam a Dorfentwicklung in Brandenburg c. kiadványból, persze azokat, amelyeken a legtöbb kép van) kissé sürü (ahogy a bakter mondja) mán a program. Szerda, csütörtök és péntek az órákon kívül kiselőadás összeállításból állt, melynek gyümölcsével péntek délután meg is kínáltam kis évfolyamtársaimat a Dorfformen in Brandenburg und Ungarn című, remekbe szabott kiselőadás keretein belül. Elég jól sikerült, de a hadiút nem jutott eszembe németül, így körülírtam, hogy az egy olyan út, melyen katonák lépkednek. Na ez oldott a hangulaton, innentől már mosolygós arcoknak meséltem, ami azért sokat jelent. A német pontosságról és precizitásról csak annyit, hogy mindenki be lett osztva percre pontosan, hogy mikor kerül sorra, és mikorra kell befejezni a kiselőadását. Így a tervek szerint 17:45-re kész is lett volna a csapat... Háromnegyed nyolckor támolyogtunk ki az előadóból. No comment, édes gyerekem! Péntek este, szombat este és vasárnap egész nap beadandót írtam, meg a hozzátartozó prezentációt, amit végül meg se kellett tartsak, csak a beadandót kellett leadni, aminek ezúttal azonban nagyon örültem. Szombaton napközben pedig kedves paprikamániás angoltanárunk vezett körbe bennünket ikszcséjndzs sztyúdenceket Bernauban. Mikor ezt a német pajtásaimnak mondtam, csak annyit kérdeztek, hogy és mit ott megnézni? Hát igen. NDK kisváros, de a paneleket új homlokzattal látták el, ami a főépítész szerint (ő vezetett minket körbe) igencsak látványos. Szerintem meg olyan semmilyen. A babakék és bugyirózsaszín csodák közt azért elő-elő bukkant egy-egy Fachwerkhaus, így elviselhető volt az egész.

Ami Bernauban értékelhető: Piactér

Fachwerk I.

Fachwerk II.

Mindenesetre ismét megbizonyosodhattam arról, milyen jó ízléssel lettek a németek megáldva. Ezután egy Bauhaus stílusban épített iskolát tekintettünk meg, itt is százszor elmondták, hogy mekkora műremekben járunk, és hogy milyen jelentőségteljes ez az épület. Nem akartam őket lelombozni, hogy az előadóba érve tisztára a Gorkában éreztem magam, a folyosók pedig szintén erős gödöllői kolihangulatot árasztottak. Na jó, mondjuk ez a '30-as években épült, szóval igazságtalan vagyok.

Bauhaus stílusú iskola

Na ezután olyan dolgokat néztünk meg, melyekért a fél vesédet is odaadnád Dafi, ha nem az egészet! Először egy ex német kaszárnyába kalauzoltak el bennünket, melyet később természetesen a szávjetszki szájúz használt. Iszonyatosan nagy termeket néztünk meg, amik teljesen ugyanolyanok voltak, és mindemellett töküresek is. Kiderült, hogy a hadsereg korábban egyenruharaktárnak építette ezt a nyolc eszméletlen nagy épületet, de már egy egyenruhát se láttunk. A jövőben beltéri játszóteret szándékoznak itt kialakítani.

A kaszárnya kívülről

A kaszárnya belülről

Ezek után pedig tényleg érdekes helyre vezetett utunk, mégpedig egy a nyolcvanas évek közepén épített atombunkerba. Tényleg érdekes volt, és miután felismertem a kiállított tárgyak közt a nálunk VFK 66 (mire jó, ha az ember éveken keresztül résztvevője a Polgári Védelem vetélkedőinek) névre hallgató vegyi felderítőkészletet, az egyik ottani vezetőnk mellém szegődött és végig be nem állt a szája. Így tényleg érdekes dolgokat tudtam meg, az egyetlen probléma a rettenetes szájszaga volt. Üres szavak helyett beszéljenek azonban a képek.

A bunker bejárata

VFK 66

A vezérlőterem

Csak Neked Dafi

Életképek az NDK-ból

Nico és Aga

Ízléses '89-es Trabi naptár és én

Miután hétfőn mindent leadtam, és az előadásomat nem kellett megtartanom, végre utazgathattam egy kicsit. Amióta ismét itt vagyok, ez még nem fordult elő. Szóval a varázskört csináltam ismét végig (EW-Strausberg-Erkner-Berlin-EW). Berlinben persze felugrottam Jacobhoz, mivel Justynával idén még nem is találkoztam, s ezazlkalommal is elfogyasztottunk egy-két Starot. A kilátások: hihetetlenül szar a vizsgaösszeállítás amit kaptam (változtatásra nincs mód, úgyhogy visszasírom a Neptunt), jövő héten három vizsga (természetesen a két legnehezebb közte van), majd hetenként egy, aranyos,nem? Nemám szépen elosztva... Szóval, ha a jövő hetet túléltem, már minden menni fog. Ma angolt tanultam, holnap és holnapután természetvédelem, szombaton angol, vasárnap lápászat, hétfőn a lápászat vizsga után ismét angoltanulás, kedd angol vizsga, majd termvéd tanulás a csütörtöki termvéd vizsgáig. Szerinted? A pihenést majd a péntek és a vasárnap este jelenti, pénteken ugyanis Christianékhoz vagyunk hivatalosak kártyázni, vasárnap pedig Justyna pierogit főz. Csütörtök este pedig valószínüleg agyhalottként fogok gügyögni az ágyikómban valami teljesen zagyva keveréknyelven. Bár ott tartanánk már... Mindezek után a rákövetkező hétvégén valami kirándulást tervezek a természetbe. Éljen a vizsgaidőszak!

Itt vónék sógorasszony!

Ismét magyarul, ismét Eberswaldéból írok. Viszonylag kellemes utazás után 9:45-kor léptem be kicsiny szobámba, ahol meglepően szép rendet hagytam decemberben. Kezdjük azonban az elején. Szóval az utazás napja is szorosra sikerült a változatosság kedvéért. Reggel gyorsan bepakoltam a ruhákat, majd Zsuzsanénivel találkoztam még egy gyorsat, miután a gyomromnak és a lelkemnek szóló útravalót is megkaptam, elbúcsúztunk egymástól mégegyszer. Lehet, hogy a hétvégén sztrapacskát főzök, Zsuzsanéni, kedves:)! Ezután Rolandhoz ugrottam be egy pillanatra, hogy elbúcsúzzunk illetve, hogy megtekintsem azt a műalkotást, amelyről csak annyit volt hajlandó előre elárulni, hogy nagyon sok munkaórája van benne. Hát meg is látszik rajta, ugyanis egy dobozt dekorált ki szinte teljesen élethűen Ikarus 211-nek. Mégegyszer Brávó Százados! Ezek után Andrishoz és Viktorhoz néztem be az állatorvosi rendelőbe, ahol szegény Anya már összerogyni készült, mert a kutyának már két órája csöpögött az infúzió, és persze Lulu csak a leglehetetlenebb pózokban hajlandó az infúziót elviselni, tehát végig állni kell mellette. Miután lecsöpögött a nedű, Andristól és Viktortól is elbúcsúztam, sőt fényképet is csináltunk, amit persze most a szobámban hagytam, így nem tudom feltölteni, de ami késik nem múlik! Ha a sok unatkozó milliomoshölgy már az agyatokra megy, lógjatok meg előlük pár napra Eberswaldéba! Hazaérve villámtempóban összeraktam az egyéb dolgokat (nélkülölözhetetlen szobadekorációs anyagok, könyvek, CD-k, kaja, stb.). Eztán nehéz pillanatok következtek, búcsú Anyától... Két hátizsákommal lehet, hogy nem engedtek volna fel a repülőre, ugyanis roppant tömeget jelentettek. Mindezek hatására nagyszüleimhez öt centivel alacsonyabban érkeztem, ugyanis nem vettem le a buszon a terheket, ha már nagy nehezen felimádkoztam magamra (sokaknak már jól ismert elöl-hátul hátizsák kombó). Mama túrós sütijét még valahogy betömörítettem az egyik zsákba, majd tőlük is búcsú és irány a Népliget. Roland, a BKV méltó módon búcsúzott, ugyanis a 75-ös trolin a 205-ös pályaszámú, leggyönyörűbb ráncajtós 280T-t küldte elém. A buszpályaudvaron már ott várt Papa, Viki és Barbi. Viki csak annyit mondott, hogy van egy meglepetése, csukjam be a szemem, és szagoljak bele az elém tartott zacskóba. Rögtön felismertem a Renciék féle töpörtyű és kolbász illatát! Ezer köszönet érte!!! Barbi a szellemi épülésemhez járult hozzá egy angol kisokossal, remélem így meglesz a vizsga. Kisöcsém is befutott, sőt indulás előtt egy perccel Apa is. Így gyor búcsú és már robogtam is Bécs felé. Méghozzá vegyes érzésekkel. Szívesen maradtam volna még egy kicsit, bár már a német dolgok is kezdtek kicsit hiányozni. A buszon mintegy négyen utaztunk, így nagyon kellemes volt, elfért minden, sőt mivel a sofőr nem kapcsolt semmilyen világítást az utastérben a hangulatomhoz illő környezetben utaztam. Bécsben metrózás, majd a vonat felkutatása. A kabinajtóra kiírt cetlik alapján ketten voltunk bejelentve erre az álomutazásra, mindketten Bécs-Berlin viszonylatban. Ehhez képest elindulás után egy srác állított be, hogy van-e szabad hely. Mivel még mindig tök egyedül voltam, mondtam, hogy persze. Éles logikával azonban kikövetkeztettem, hogy nem ő lesz a végleges utitárs. Be is jött, mert St. Pöltenben vette is a kabátját és leszállt. Kapva kaptam az alkalmon, miszerint hivatalos utitársam valószínű meggondolta magát, és gyorsan összetoltam az üléseket. Így már nem mert senki bejönni, sőt még egy lapáttal rátettem a dolgokra: a szokásos hernyó-pózban fetrengtem a majdnem-franciaágyon. Teljesen nyugodtan telt az éjszaka, csupán egy japán turistanő húzogatta a bőröndjét menetrend szerint, óránként felverve az egész kocsit. Hajnalban meg akartam nézni Lutherstadt Wittenberg vasútállomását, amit hazafele elmulasztottam, de természetesen most is átaludtam, és már Berlin környékén ébredtem. Mikor a hangosbemondó jóreggelt kívánt, és bemondta, hogy hamarosan Berlin-Ostbahnhof állomásra érkezünk, nagyon kellemes érzés fogott el, és önkéntelenül is elmosolyodtam. Régi ismerősként köszöntöttem a jól ismert S-Bahn megállókat: az Ostkreuzot, a Warschauert,az Ostbahnhofot, a Jannowitzbrückét, az Alexet, a Hackescher Marktot, a Friedrichstrassét és persze Hauptbahnhofot! Teljesen frissnek és vidámnak éreztem magam, itt semmi sem változott, a karácsonyi dekoráció is fenn volt még. Sőt a RegionalExpress is a változatlanságot erősítve 10 perc késéssel érkezett. Eberswaldéban se fejezték be a hídépítést, bár már novemberre kész kellett volna legyenek. A trolimegálló így még mindig jóval távolabb van a pályudvartól, de sebaj ez már a célegyenes! Miután a nyolcmillió lépcsőt is megmásztam, amely a kastélyhoz vezet, rámmosolygott a Trabi fecskefarka, én is visszamosolyogtam hát, hisz' megérkeztem! Most úgy érzem teljesen sikerült feltöltődni otthon, kezdődjék hát a folytatás!

Na, hallo! Glückliches Neujahr! Ich bin schon seit drei Wochen zu Hause, und das bedeutet, dass ich bald zurückfahren muss. Das ist aber nicht so grosses Problem:) Bloß so ist es schwierig, mit fast alle meinen Freunden treffen zu können. Jetzt bin ich in Gyula, ein Kurort in süd-ost Ungarn, und wollte ich einige Bilder über Silvester hochladen, aber hier geht es nicht... Vielleicht zu Hause. Ich hoffe Euch geht's gut, am Mittwoch bin ich in EW, so können wir alles persönlich bequatschen! Macht's gut!