Los geht's auf Deutsch!

A magyar változat kicsivel lejjebb olvasható!

Na, endlich bin ich zu Hause!

Ich schreibe das Blog weiter, aber jetzt auf Deutsch, weil in diesem Fall seid Ihr so fern, dass wir uns nicht jeden Tag treffen können, und alles bequatschen können. Ich "verewige" hier fast alles was ich interessant finde, und bin natürlich sehr neugierig was mit Euch zwischendurch passiert. Also, bitte Kommentar hinterlassen!!! So wird das Blog ganz ähnlich wie ein Gespräch! Tja, und die grammatischen Fehler noch immer ganz ruhig verbessern!!!:)

Die Fahrt war echt lang. Noch für mich auch. Aber es gab auch lustige Momenten während der Fahrt. Zum Beispiel von Schönefeld bis Leipzig sind wir mit zwei lustigen Frauen im Abteil zusammengefahren. Sie kamen aus Schweden, waren ursprünglich DDR-Bürgerinnen, aber seit 30 Jahren leben sie schon da. Und das wichtigste: sie waren echt beschwipst! So man konnte sich mit ihr sehr gut amüsieren. War egal was ich gesagt habe, sie haben immer gekichert. War lustig auf jedem Fall! Dann von Leipzig versuchten wir schlafen. Wir waren zu viert in einem 6er Abteilung, so war nicht so unbequem, aber... Es ist mir gelungen, eine schöne Erkältung zu bekommen. Endlich um 9 Uhr am Donnerstag war ich in Wien, und versuchte ich den Busbahnhof Erdberg zu erreichen. Das war noch kein Problem mit der U-Bahn, aber mein Gepäck zu sichern! Das ist ein Internationaler Busbahnhof, und sieht so aus, wie die Ersatzhaltestellen beim Hauptbahnhof in EW! Drei Säulen mit den Fahrplänen, ein Bank und nichts mehr! International, oder??? Dann habe ich die Kasse entdeckt, und habe gefragt, wo sich die Gepäcksaufbewahrung befindet. "Sowas gibt's hier nicht." klang die Antwort. Großartig. Endlich konnte ich meine Gepäcke in der Kasse lassen, aber nur weil ich so schön gelächelt habe! :) Danach sollte ich wegen eines Unfalls noch eine halbe Stunde für den aus Budapest ankommenden Bus warten, mit dem meine ehemalige Komilitonin aus dem Gymnasium kam. Wir haben echt schöne Zeit in Wien verbracht, und das Schönste war, wir haben auf UNGARISCH gesprochen!!! Stadtbummel, Café, Stadtbummel und Glühwein ( leider gab's kein Feuerzangbowle, aber ich hab gesucht!!!). So kann ich unseren Tag zusammenfassen.

Wien vor Weichnachten

Virág und Dunc vor dem Rathaus

Um 17:00 sind wir abgefahren, und um 20 Uhr konnte ich meine Familie und Freunden umarmen! Ganz selbstverständlich, daß meine Familie die Gepäcke mit dem Auto nach Hause transportiert hat, aber ich bin mit einem meiner Freunden mit BKV (budapester BVG) nach Hause gefahren. U-Bahn, Strassenbahn, Bus und dann ich hab' das Gefühl gehabt, vorgestern war ich da letztes Mal... Aber mit dieser ÖPNV-Idee habe ich der Plan meiner anderen Freunden vernichtet. Sie wollten unseren PKW anhalten, und mich so begrüssen, aber ich saß nicht im Auto... Dann alle haben das Telefongespräch ein bißchen höhnisch angefangen: "Und, hat's Spaß jemacht mit BKV nach Hause zu fahren, Väterchen???" :) Am Freitag hab ich meine Großeltern besucht, und leckeres, ungarisches gegessen voll mit Fett und Fleisch:)! Am Sonnabend haben wir mit meine ehemaligen Komilitonen Weihnachtsfeier gemacht, das bedeutet essen und lachen s. Fotos.

Gutes Essen, gute Laune und die Beste: Anna

12 Jahren lang Komilitonen mit Nyunyus...

Dann war schon Heiliger Abend mit der Familie, war schön zusammen zu sein...

Mit meiner Eltern

Unsere kleine Familie

Was in Ungarn so wichtig ist: das Essen

Und wie ging's bei Euch? Ich bin sehr neugierig! Schreib mir! Bis später!

Újra itthon!

Már nagyon vártam! El kell mondjam, hogy a hosszú utazást sem élvezetem annyira, mint gondoltam, de azért túl lehetett élni. Az elindulás napjának délelőttjén megtartottam a kiselőadást Naturschutzból, ami azért volt érdekes, mert előző este karácsonyi összejövetel volt a LaNu hallgatóknak, és fogyott a forraltbor jócskán, így nem túl fitten ébredtem azon a reggelen. Ennek ellenére (vagy tán éppen ezért) egyáltalán nem izgultam, nem is nyögdécseltem, a többiek szerint tök érthetően beszéltem, sőt a záróakkorddal még Zsíroshegyinét is megnevettettem. Tök jól esett, amikor ezek után megkopogtak. (Itt ugyanis nem tapsolnak, hanem a padon kopognak.) Ezután Jacob elvitte a cuccaim nagy részét kocsival, majd még egy gyors Projektplanung-találkozó, és már repültem is be Berlinbe, persze a DB szárnyain. Még volt némi elintéznivalóm karácsony ügyben, de ezt elintézve a csomagjaim és Jacob lakása felé vettem az irányt. Sajnos Justynka nem volt otthon, pedig úgy terveztem, hogy még almalézsubruvkázunk egy karácsonyit. Aztán nagyhajú barátom kivitt az állomásra, s hamarosan elindult a vonat, és percről-percre közelebb éreztem magam Hozzátok. Az utazásnak két lényeges elemét emelném ki. Schönefeldnél felszállt két jóléti svéd-ex-NDKs korosodó hölgy, igen jó hangulatban, így Lipcséig nem unatkoztunk, nagyon jól lehetett ugratni őket, és mindenen harsányan, már-már ordenáré módon nyerítettek. Ezután csend borult a fülkére, és négyen próbálkoztunk aludni, mely jól-rosszul sikerült is, de Bécsben már éreztem, hogy sikerült rettenetesen megfáznom. Sebaj, Virág busza is késett, így még rátettem egy lapáttal a megfázásra. Virággal ugyanis előre lezsíroztuk, hogy Bécsben találkozunk, neki ugyanis ez a város olyan, mint nekem Prága. Jó sokat villamosoztunk, metróztunk, meg sétálgattunk, sőt végre egy jó nagyot tudtunk dumálni kávézás közben. Így gyorsan elröpült az idő és már robogtunk is hazafelé a busszal. A Lágymányosin már alig bírtam magammal, bizsergett a lábam, alig vártam, hogy leszálljunk, és aztán végre! Olyan jó volt újra megölelni mindenkit! A családon kívül Nyuny, Barbi és Róuland tette tiszteletét. Miután kiörvendtük magunkat, bepakoltuk a cuccot a kocsiba én azonban természetes módon BKV-val tértem haza, melyben "meglepő módon" társam is akadt Roland személyében. A legszebb UV-útvonalat kiválasztva közelítettük meg a Batthyány teret, és én a Gellért téren már teljesen úgy éreztem, hogy két nappal ezelőtt jártam itt utoljára, így az akklimatizálódás hamar megtörtént. Kis utazásunk nem maradt kommentár nélkül, ugyanis a Népefront összes képviselője a "Na, és jól hazaértél a BKV-val?" kezdetű, cseppet gúnyos hangvételű mondattal kezdte a telefonbeszélgetést, ugyanis kisült, hogy ezen akciómmal keresztülhúztam a "Törökvésznél lestoppoljuk a kocsijukat és így köszöntjük" fedőnevű akciójukat... Bocs!
Szóval a lényeg, hogy itt vagyok, újra él a magyar számom, sőt néha tán az MSN-hez is hozzáférek, a blogot ittartózkodásom alatt is továbbírom, csak németül, hogy a kintiek se érezzék elfelejtve magukat, de a fotók azok nemzetközi nyelven beszélnek továbbra is. Nagyon szeretnék minél több emberrel találkozni, úgyhogy hallassatok magatokról! A személyes találkozásig csók Nektek!

Sziasztok!

Nagyon rég nem írtam, így most inkább képes beszámolót tartanék az elmúlt három hétről. A legfontosabb dolgok: két és fél hete rettenetes honvágyam van, az althüttendorfi önkormányzati testület előtt tartott előadásunkból mintegy 4 percet én tartottam, itt járt Ónodi tanár úr, az otthoni szakirányvezetőnk, valamint otthon akarok lenni. Nincs semmi baj, csak nagyon hiányoztok!!! A képek tehát:

A lakosztály

A lakosztály 2

Magyar-lengyel-német rakottkrumpli készül Janéknál. A két lengyel lány: Agnieszka és Monika

A magyaros tálak

És a végkifejlet

Egyik pénteken Jacobbal vacsorára voltunk hivatalosak Christianhoz. A menü feketeerdei specialitásokból állt, vacsora után pedig belevetettük magunkat az éccakai életbe :)

Így belecsöppentünk egy kocsma születésnapi vendégségébe, a képen látható úriember volt a szakács, jellegénél fogva muszáj voltam megörökíteni... Azért a hölgy sem semmi... De a legkomolyabb 40 év körüli egykori Madárfejű Lajcsikát sajnos nem sikerült lencsevégre kapni. Pedig a legkomolyabb SZTK-keret, kötött pulcsi összeállításban díszelgett