Hát közelg a vizsgaidőszak. Vikikém, én már lassan egy hete automatás kávén élek, és gondolatban visszaidézem a régi szép közös kávézgatásokat. Zsófi, Te nem számítasz unatkozó milliomosnőnek, mert azért jártál a rendelőbe, hogy a teknőceid meggyógyuljanak, és nem azért, hogy unalmadban szórakoztassanak. Hajrá ezerrel a gödöllői vasútállomás burjánzásmentesítéséért!:) Kedves Fermina Daza, ki bújik meg e gyönyörű művésznév mögött? Nagyon titokzatos... Csillag Patrik, hajnal három óra van, itt az ideje, hogy egyél egy herkentyűburgert!
Szóval a vizsgaidőszak előtti gondtalan napok... Mivel otthon cseppnyit sem sikerült foglalkoznom az itteni dolgokkal (ja de, 8 oldalt elolvastam a Dorfentwicklung in Brandenburg c. kiadványból, persze azokat, amelyeken a legtöbb kép van) kissé sürü (ahogy a bakter mondja) mán a program. Szerda, csütörtök és péntek az órákon kívül kiselőadás összeállításból állt, melynek gyümölcsével péntek délután meg is kínáltam kis évfolyamtársaimat a Dorfformen in Brandenburg und Ungarn című, remekbe szabott kiselőadás keretein belül. Elég jól sikerült, de a hadiút nem jutott eszembe németül, így körülírtam, hogy az egy olyan út, melyen katonák lépkednek. Na ez oldott a hangulaton, innentől már mosolygós arcoknak meséltem, ami azért sokat jelent. A német pontosságról és precizitásról csak annyit, hogy mindenki be lett osztva percre pontosan, hogy mikor kerül sorra, és mikorra kell befejezni a kiselőadását. Így a tervek szerint 17:45-re kész is lett volna a csapat... Háromnegyed nyolckor támolyogtunk ki az előadóból. No comment, édes gyerekem! Péntek este, szombat este és vasárnap egész nap beadandót írtam, meg a hozzátartozó prezentációt, amit végül meg se kellett tartsak, csak a beadandót kellett leadni, aminek ezúttal azonban nagyon örültem. Szombaton napközben pedig kedves paprikamániás angoltanárunk vezett körbe bennünket ikszcséjndzs sztyúdenceket Bernauban. Mikor ezt a német pajtásaimnak mondtam, csak annyit kérdeztek, hogy és mit ott megnézni? Hát igen. NDK kisváros, de a paneleket új homlokzattal látták el, ami a főépítész szerint (ő vezetett minket körbe) igencsak látványos. Szerintem meg olyan semmilyen. A babakék és bugyirózsaszín csodák közt azért elő-elő bukkant egy-egy Fachwerkhaus, így elviselhető volt az egész.

Ami Bernauban értékelhető: Piactér

Fachwerk I.

Fachwerk II.

Mindenesetre ismét megbizonyosodhattam arról, milyen jó ízléssel lettek a németek megáldva. Ezután egy Bauhaus stílusban épített iskolát tekintettünk meg, itt is százszor elmondták, hogy mekkora műremekben járunk, és hogy milyen jelentőségteljes ez az épület. Nem akartam őket lelombozni, hogy az előadóba érve tisztára a Gorkában éreztem magam, a folyosók pedig szintén erős gödöllői kolihangulatot árasztottak. Na jó, mondjuk ez a '30-as években épült, szóval igazságtalan vagyok.

Bauhaus stílusú iskola

Na ezután olyan dolgokat néztünk meg, melyekért a fél vesédet is odaadnád Dafi, ha nem az egészet! Először egy ex német kaszárnyába kalauzoltak el bennünket, melyet később természetesen a szávjetszki szájúz használt. Iszonyatosan nagy termeket néztünk meg, amik teljesen ugyanolyanok voltak, és mindemellett töküresek is. Kiderült, hogy a hadsereg korábban egyenruharaktárnak építette ezt a nyolc eszméletlen nagy épületet, de már egy egyenruhát se láttunk. A jövőben beltéri játszóteret szándékoznak itt kialakítani.

A kaszárnya kívülről

A kaszárnya belülről

Ezek után pedig tényleg érdekes helyre vezetett utunk, mégpedig egy a nyolcvanas évek közepén épített atombunkerba. Tényleg érdekes volt, és miután felismertem a kiállított tárgyak közt a nálunk VFK 66 (mire jó, ha az ember éveken keresztül résztvevője a Polgári Védelem vetélkedőinek) névre hallgató vegyi felderítőkészletet, az egyik ottani vezetőnk mellém szegődött és végig be nem állt a szája. Így tényleg érdekes dolgokat tudtam meg, az egyetlen probléma a rettenetes szájszaga volt. Üres szavak helyett beszéljenek azonban a képek.

A bunker bejárata

VFK 66

A vezérlőterem

Csak Neked Dafi

Életképek az NDK-ból

Nico és Aga

Ízléses '89-es Trabi naptár és én

Miután hétfőn mindent leadtam, és az előadásomat nem kellett megtartanom, végre utazgathattam egy kicsit. Amióta ismét itt vagyok, ez még nem fordult elő. Szóval a varázskört csináltam ismét végig (EW-Strausberg-Erkner-Berlin-EW). Berlinben persze felugrottam Jacobhoz, mivel Justynával idén még nem is találkoztam, s ezazlkalommal is elfogyasztottunk egy-két Starot. A kilátások: hihetetlenül szar a vizsgaösszeállítás amit kaptam (változtatásra nincs mód, úgyhogy visszasírom a Neptunt), jövő héten három vizsga (természetesen a két legnehezebb közte van), majd hetenként egy, aranyos,nem? Nemám szépen elosztva... Szóval, ha a jövő hetet túléltem, már minden menni fog. Ma angolt tanultam, holnap és holnapután természetvédelem, szombaton angol, vasárnap lápászat, hétfőn a lápászat vizsga után ismét angoltanulás, kedd angol vizsga, majd termvéd tanulás a csütörtöki termvéd vizsgáig. Szerinted? A pihenést majd a péntek és a vasárnap este jelenti, pénteken ugyanis Christianékhoz vagyunk hivatalosak kártyázni, vasárnap pedig Justyna pierogit főz. Csütörtök este pedig valószínüleg agyhalottként fogok gügyögni az ágyikómban valami teljesen zagyva keveréknyelven. Bár ott tartanánk már... Mindezek után a rákövetkező hétvégén valami kirándulást tervezek a természetbe. Éljen a vizsgaidőszak!