Kommentárokra: Roland! Nagyon büszke vagyok Rád!!! Tök egyedül ilyen jól feltalálod magad a számítástechnika útvesztőjében! A végén még neten keresztül fogunk vonatot vezetni ugyanazon a vonalon valamelyik szimulátorprogrammal. Egyet kérnék: a következő hozzászólásodra úsztass rá három rózsát:) Nyunya! Azt hiszem mindent megbeszéltünk élőben!:) Anna, drága! Per pillanat nincs csaja a Jacobnak, majd mutatok Rólad fényképet neki, de sajnos a koponyája nem éppen kicsi. Jó étvágyat a paellához, bár nem tudod megúszni, hogy kidugd a nyelved!:) Zsaufi! Akkor tényleg elindult a félév, ha már a nemalvás résznél tartasz, nálunk még csak lagymatagon csordogál ehhez képest! Az állatkertben nem volt kisállatterelő, de a pőűcsik majdnem megcsípett. Ha hazatértem meghívlak egy közös vonatozásra...:)

Valamit el kell mondanom Nektek: egy nemes cél érdekében átvágtalak mindannyiótokat. Nevezetesen a hétvégén nem Jacobnál jártam, hanem Nyunyust látogattam meg, mivel 10-én volt a születésnapja. Mindezt persze teljes hírzárlat mellett. A beavatottak közé mindössze Virág és Nóra tartoztak. Virágtól kértem el Nóra (avagy Noroch) emilcímét, ugyanis ő már több, mint fél éve húzza az igát Nyunyussal Erlangen városában. Mindent letárgyaltunk vele előre. Pénteken kora délután indultam Berlinből Mitfahrgelegenheittal, ami gyakorlatilag onlájn stoppolást jelent. Előnye hogy biztos a fuvar, hátránya pedig, hogy fizetni kell a fuvarért, de még így is sokkal kedvezőbb, mint a vonat. Egy viccesen selypes csajszi volt a sofőr, egy új bogárral mentünk. Túl udvarias voltam, és beültem hátra. Nem kellett volna. A Trabiban négyszer annyi hely van az ember fejének, mint ebben a modern ízeltlábúban. Mindegy, félig a hátsó ablakkeretbe akasztva a homlokom és csak a szemeimet mozgatva egész jól elhelyezkedtem, igaz az egyébként igen egyenes hátamat be kellett hajlítanom mintegy C-formában. Három dugóba kerültünk utunk során, így a kezdetben kifejezetten nyugodtnak (100 km/h) mondható vezetési stílus a vége felé kifejezetten sportossá (180 km/h) változott. Végül fél nyolckor szálltam ki az erlangeni vasútállomáson. Noroch küldött egy sms-t, hogy nyolcra ők is ideérnek, így volt fél órám a vasútállomásra, szerencsére igen vonatdús időszakról volt szó. Végül találkoztunk, de Nyunyus még nem volt ott, őt egy sörözőbe hívták. Velünk volt még Berg Zsófi is, aki szintén együtt koptatja a padokat Nyunnyal, illetve két srác Spanyolhonból, Carlos és Julia(!). Megérkeztünk a helyre, már csak Ágotánknak kellett befutni, én iszonyatosan izgultam, ahogy ez az ilyen meglepetés-dolgoknál lenni szokott. Végül megérkezett, és az általam már előre látott koreográfiát adta elő: meglát, lesápad, elfordul, elindul a másik irányba, visszafordul, „Temitkereselitt???”. Már ismerjük, igaz Virágék? Azért persze örült, mihelyt magához tért, asszem a többiek aznap nem nagyon tudtak már minket használni, a másik nüansznyi mozdulatán is tíz percig röhögtünk, így ott is hagytak minket a sörözőben. Aztán hazakerekeztünk, Nyunyus a Nóra bringáján, én pedig az övén. A szobában makulátlan rend és tisztaság fogadott, állítólag pont aznap takarított a lelkem. Még kiültünk az erkélyre és elborozgattunk, majd két óra körül nyugovóra tértünk, persze legalább egy órát pusmogtunk még. Én egy matracon aludtam, és arra ébredtem valamikor hajnalban, hogy valaki beszél. Nyunyus volt az, felült az ágyban és azt mondta, hogy „neked meg miért beszélek angolul” és abban a pillanatban vissza is aludt. Jólvan, mondom, nem csak én vagyok hülye. Az egészben az a legfurcsább, hogy reggel emlékezett az egészre! Azt hitte, hogy Julia vagyok, de miután megnyugodott, hogy mégsem, mint aki jól végezte dolgát visszaaludt...

Szombaton Erlangenben mászkáltunk. Először - Nyunyus vesztére - egy könyvesboltba tértünk be, ahol egy számára oly' kedves miskolci fiatalembernek szándékozott vásárolni. Öt perc alatt elintézte a dolgát, de én addigra már se láttam, se hallottam, mert megtaláltam a vonatos naptárakat, majd az e témában íródott könyveket. Társam csak annyit mondott, hogy leül egy díványra, és úgy csinál, mintha olvasna, ha kész vagyok szóljak. Nagyon siettem, és így fél óra múlva már indulhattunk is... Nagyon szép Erlangen belvárosa, ezek az ódon házak hiányoznak Eberswaldéból. Teljeskörű városnézést és történeti felvilágosítást kaptam, illetve sokat emlegettünk Benneteket Virágék. Délután németországi szokásainkat felelevenítendő beültünk enni egy dönert, amiben az a jó, hogy nem lehet kultúráltan enni, így nem kell foglalkozzak az asztali illemszabályokkal. A többiek moziba készültek este, aztán pedig közös vacsorát terveztünk spanyol-módra. Társam mintegy másfél órán keresztül konzultált a miskolci fiatalemberrel a világháló lehetőségeit kihasználva, majd megnéztünk egy szinttel lejjebb, hogy áll a vacsora. Mivel mégse mentek moziba már majdnem kész volt a vegakaja. Nem volt rossz, csak a hús hiányzott belőle. Aranyosan magyar-spanyol-német-angol keveréknyelven társalogtunk, de megértettük egymást. Miután Zsófi finoman közölte a Nyunyussal, hogy szeretne kettesben maradni az egyik sráccal, kihangsúlyoztuk, hogy mi már rettenetesen szlípik vagyunk, és egy emelettel feljebbre helyeztük székhelyünket. Kicsit Uno-kártya híján kicsit dumáltunk még, majd nyugovóra tértünk. Az elalvás megint nem ment oly' könnyen, de csendkirállyal igyekeztük elérni a nyugalmat.

Vasárnap Nürnberg volt a program. Előtte azonban betértünk a botanikuskertbe. A látogatás kicsit elhúzódott, mert a Nyuny által áthaladásra kijelölt területen másfél órát időztem, mert ott voltak az ismerős fajok. Folyamatosan meséltem Ágotámnak, aki a tőle megszokott kedvességgel fél óra után megkérdezte, hogy "te kihez beszélsz?" Ezután gyorsítottunk a tempón, így hamarosan a vasútállomáson voltunk. Személyvonattal mentünk Nürnbergbe, s menet közben egy kocsikarbantartó helyet is megfigyelhettünk. Társam rendkívül élvezte. Nürnberg városát nagyon szépen helyrehozták a háború után, utunk során számos elrettentő képet láttunk a háború utáni állapotokról. Természetesen itt is profi idegenvezetésben és teljeskörű tájékoztatásban részesültem. A városséta után megpihentünk egy kávézóban, ahol olyan jót beszélgettünk, hogy azt sem sajnáltam, hogy nem tudok már utazni a metróval, mert indul vissza vonatunk. Azért néhány képet csináltam mind a metróról, mind a villamosokról. Hazaérve tojásos lecsót rittyentettünk vacsorára, s még Nyuny aggszűznek nevezett szint-társát is vendégül láttuk belőle. Mivel korán kellett kelni, igyekeztünk korán lefeküdni, persze a csendkirály ismételten több ízben vaskos hahotázásba fulladt.

Hétfőn fél ötkor kellett felkelni, mivel fél hatkor indultam vissza Berlinbe. Drága Társam kikísért a vasúthoz, ahol találkoztunk a Mitfahrgelegenheittal, s mit sem törődött azzal, hogy néki még dolgoznia is kellett aznap. Mikor megérkezett a fekete BMW, könnyes búcsút vettünk egymástól. Drága Társam, azt hiszem ismét emlékezetes napokat töltöttünk együtt, várlak szeretettel Eberswaldeban! Az út igen gyorsan eltelt részint, mert aludtam, részint mert mikor kinyitottam a szemem, és a sebességmérőre pillantottam a mutató bizony 200 fölött volt mindig. 9-kor már Berlin Neukölln negyedében kerestem rémült tekintettel egy nyilvános vécét, mert a reggeli kávé már átdesztillálódott addigra, és igencsak távozni akart. Végül két metrómegállóval arrébb találtam egy Stadtklotyót, és ötven cent ide, vagy oda, éltem a lehetőséggel. Mire Eberswaldéba értem már elég szarul voltam. Hol máshol fáznék meg, ha nem Nyuny 500 fokos szobájában... Az előadások után húztam haza, és lefeküdtem, bár ki akartam menni Lutschiékhoz, de már nem volt erőm.

Kedden 9-ig alhattam, így egész kipihentem magam, de a közérzetem nem lett jobb, bár minden Aspro C-s trükköt bevetettem, ezer hála Népefront! Turizmus után pedig nekiálltam, hogy átrágjam magam Althüttendorf településfejlesztési tervén. Négy és fél óra kevésnek bizonyult mindehhez, de GIS előadásra kellett mennem. A tanár, Herr Torkler régi ismerősként üdvözölt, és kezet fogott velem. Este igyekeztem korán lefeküdni, hátha kialszom a göthöt, de nem sikerült, mert a konyhában teafőzés közben (tényleg nem vagyok jól, tej helyett tea) kis sereglet gyűlt össze, majd az egyik szomszédom, Basti, aki közel érthetetlen szászországi kiejtéssel beszél, életet lehellt a számítógépembe. Aztán összefutottam a folyosón Nicoloval, a román lyánnyal, aki buliba invitált, de mondtam neki, hogy flúm van, és ájem veri szori.

(Az, hogy van gépem jó, mert végre tudok zenét hallgatni, már épp megőrülni készültem ennek hiányában, sőt a blogot is itt írom, majd a suliban teszem fel a netre, de rossz is, mert a hatalmas agyammal az erlangeni képeket átraktam a pendrájvról a gépre, így azokat nem tudom megosztani veletek. Azonban ami késik, nem múlik. Aki nem tud addig várni megnézheti Nyunyus nem kevésbé izgalmas blogján: www.ertraum.blogspot.com - a szerk megjegyzése a netretételkor)

A mai délelőttöt Teltkarcsúházy Metszőfogné társaságában töltöttem, hiszen előadás+gyakorlat kombónk volt vele. Ma már jobban értettem, mint a múltkor, főt két ívben rám if mofolygott, bár ne tette volna! Aztán egy gyors pillantás a telfejltervre, majd franciaóra következett. Hát vicces volt. Az ismeretlen francia szavak néha még ismeretlenebbek lettek, amikor a tanár elmondta németül. Egyébként igen lendületes és poénos a fazon, pörgős az óra. Német mondatokat fordítottunk franciára, s mikor valaki kicsit tétovázott, mindig azt mondta, hogy nem baj, anyanyelvről idegenre fordítani mindig nehezebb, mint fordítva. Magamban hozzátettem, hogy hát még idegenről idegenre, apukám. A sors egy Danielát sorsolt mellém, így rögtön megvolt az összhang kettőnk közt. Már sokkal jobban érzem magam, így kiugrottam Lutschiékhoz, mert már egy hete nem láttam őket. Megint barátok voltak náluk, és teljesen tűzbe jöttek a magyar rendszám és a Kicsi Kocsi láttán. Sajna vissza kellett jönnöm, mert még be kell gépeljem a terfejltervből leszűrt egetrengető információkat, hogy kis projektplaner társaim is tudjanak a dolgokról, de előtte beugrottam a suliba, hogy feltegyem a bejegyzést a blogra.

Hétvégén jön a kis családom meglátogatni, így most programokat szervezek Nekik, remélem minden összejön!