A kommentárokra reagálva: Zsaufi, azért maradjon állomásunk! Hova szeretnéd áthelyezni a felüljárót? Az Egyetem bejáratával szembe? Nem rossz ötlet, de akkor a koli felé meg kell oldani az átjárást, különben szanaszét lesz taposva a park:) Amanda, Kata drukkolok Nektek nyelvvizsga ügyben! Különben mindenki ezt mondja a gyakorlatról, hogy nyista meló és halálosan unatkozik, ez persze jót tesz a blog olvasottságának, aminek nagyon örülök! Azért remélem, ha kicsit jobban megismernek Titeket, valami rendes feladatot is rátokbíznak. Az Agruniveresek viszont dolgoznak rendesen! Egy-egy viccesebb történetet el is mesélnek ímélben:) Zümi, fel a fejjel!!! Sajnos Eberswaldeban nincs MOB Pizzeria, de van a konyhában sütő, úgyhogy tudunk csinálni pizzát a saját ízlésünknek megfelelően. Sőt pizzatésztát is lehet venni a boltban, s nem is rossz. Majd beleírjuk a tésztába a szokásos jeligéket: Don Juan és Dr Kotász... Veled az élen mindenkit várok szeretettel, szállás van, jó hangulat meg lesz, ha jöttök!!!

A hétfőnél fejeztem be. Blogolás és GIS után usgyi (most kivételesen nem a 6341-es MÁV motorkocsi értelemben, melynek ez a beceneve) Berlin, éljen a féléves bérlet! Kezdem kiismerni magam a vonalhálózaton, ami csak valamivel bonyolultabb, mint a pesti:) Rendkívül égő módon pont a villamos- és buszhálózat az, melyet még nem nagyon ismerek, de sajna még nem sikerült ilyen tematikájú (éljen a tematikus térképezés és a színek!) térképet szereznem, így csak ad-hoc pattanok fel egy-egy épp az utamba eső járműre. Azért nem bírtam ki, hogy ocsmány turista-módra a 200-as busz emeletének legelső ülésén pöffeszkedve utazzak végig az Unter den Lindenen...

Aznap este visszakaptam a telefonomat. Itt nem sűrűn csörög, vagy jelez, hogy sms, ezért nem is aggódtam, hogy mi van vele, csak az óra és az ébresztőfunkció hiányzott. Ennek ellenére ketten pont akkor gondoltak rám, amikor nem volt nálam. Renci, Roúland bocs a késedelmes válaszért!

A tegnapi napot a Balti-tengernél töltöttük. Reggel hétkor volt az ébresztő, üdén és frissen jelent meg mindenki a megbeszélt helyen... Leena, a finn lány a Volvojával jött, mi a Trabiban négyen ültünk, és Agneszka még így is megdícsérte, hogy milyen tágas. Naja, a Kispolszkinál minden bizonnyal nagyobb. Mintegy négy óra alatt sikerült teljesíteni a 200 km-es távot. Annyira jó volt, itt a Trabisok intenek egymásnak, maga Lapátné is rámvillantott a kis járgányából! Tisztára buszvezetőnek éreztem magam!!! Az út kicsit döcögős volt. Egyrészt mert a német főutak egy-egy szakaszon még macskakövesek(!), másrészt a beszélgetés is akadozott. Vera, Rád gondoltam a témával kapcsolatban:) Szóval nem volt felhőtlen. És az ég sem. Már attól féltem, hogy esőkabátban vizitálhatunk a tengernél, de hál' Istennek már gyönyörű időben értünk célba. Andy csinált pár képet, csak még nem jutottak el hozzám, ha ez megtörténik, rögtön felteszem a blogra. Különben, ha minden igaz október végen már nálam lesz a fotógépem, és mindent tudok majd vizuálisan is dokumentálni. Szóval lesétáltunk a strandra, ahol vegyes kép fogadott bennünket. A tenger nagyon szép, fehér homokos a part, a víz igen hideg. Ami a vicces részét illeti: egyesek esőkabátban (sütött a nap), mások pulóverben, az igazi nordücsok (északi németek) pedig egy szál fürdőruhában. Gyakorlatilag mindenkiről meg lehetett állapítani melyik szélességi kör környékéről jött. Kis társaim is eléggé be voltak öltözve, így példát statuálva azt mondtam, hogy wí ár on dö bícs, és mezítláb folytattam utunkat, mely a parti homokban vezetett. Hideg víz ide-vagy oda, ha már itt vagyunk, be kell menni a vízbe. Térdig sikerült is, de aztán arra hivatkozva, hogy "nagyonszépahelyidevisszakelljönninyáron", arra az alkalomra halasztottam az úszást. Andy, mint eredeti ósztrélien bícsmen követte példámat, de tíz perc vízbengyaloglás után azt mondta, hogy mára elég a fürdőzésből, így a parton folytattuk utunkat. Bikinifenék egyébként valahol a közelben található, mert annyi medúza volt a vízben, hogy ez csakis SpongyaBob medúzarétje lehetett.

Ezután leültünk piknikezni a strandon, szépen előszedte mindenki, amit hozott és hatalmas zabálást csaptunk. Mondtam a többieknek, hogy egy fél évig úgyis együtt leszünk, nem kell udvariaskodni, meg szégyenlősködni kaja ügyben... Visszatérve a városközpontba, ami igencsak határos a stranddal, mert a fele kb a strandon van, hangos zenére lettünk figyelmesek. Északnémet táncbemutató volt ugyanis a színpadon. S ez még semmi, az átlagéletkor 60 fölött volt! Annyira jól néztek ki, és egész frissen mozogtak. Két polkát néztünk végig, Máska van mit tanulnunk Fáskertiné ügyben... A többiek nem élvezték annyira, mint én, így visszaindultunk a kocsikhoz. Terveink szerint átmentünk volna Lengyelországba tankolni. Iszonyat sor állt a határ előtt, aztán kiderült, hogy nem is a határ előtt, hanem a határ előtti parkolónál. Ugyanis CSAK GYALOG lehet átmenni!!!! Ennyit a térképolvasásról... Mivel senkinél sem volt marmonkanna, megpróbáltunk visszafordulni, de ez nem ment ám egyszerűen. A parkolóba automata enged be gombnyomásra, és persze parkolójegyet is ad. Egy óra 3 EUR. Visszafordulni már nem tudtam, mert mögöttünk 30000 kocsi, Leena pedig már teljesen beszorított a sorompóhoz. Cum glükk (szerencsére) egy alkalmazott pont ott lófrált, így kipattantam a kocsiból, és megkérdeztem, hogy ilyenkor mi a teendő. Először nem is hallotta mit mondtam neki, csak annyit mondott: mit dém Trabi ausz Budapeszt, dász iszt doh sőn. Kivételesen nem éreztem ezt a pillanatot anyira meghatónak, mert bár valami ilyesmire vártam már rég óta, de most mégis a kijutás izgatott jobban. Szerencsére kiengedett a fickó fizetés nélkül. Kissé letörten és drágáért tankoltunk. A másik kocsi inkább kihasználta képességeit, és az autópályán tért haza, mintegy másfél órával megelőzve minket... Mi pedig szépen hazadöcögtünk, közben megálltunk kávézni egyet. A társaság tagjairól egyre több dolog kezd kiderülni. A román lány igen beszédes, nem ellenséges, sőt kifejezetten kedves, de sajnos csak angolul tud, azt viszont nagyon jól. Juan és Andy nem voltak túl szószátyárak, előző nap bulizni voltak. Sört sem kértek... Monir olyan érthetetlenül beszél angolul, mintha Matiszt nagypapát hallanám. Polak, wengry továbbra is dva bratanki. Este nyolcra értünk haza. Már elég fáradt voltam, de mint kiderült nem eléggé. Csak annyit mondok Semesterticket. Egyre értem haza.

Ma reggel 10:00-kor kezdődött az angol-felújító óra. Illetve csak kezdődött volna, mert a terem ugyanúgy, mint előző héten zárva volt. Végigolvastam a faliújság összes kiírását, de semmi érdemlegeset nem találtam, így megintcsak a piknikus alkatú Frau Sammerhez fordultam, aki kérdésemre a már múlt hétről ismert szöveget mondta: csak jövő héten kezdődik. Nem akartam neki mondani, hogy akkor egy hét múlva ismét jövök ezzel a kérdésemmel. A bejáratnál F. Christiannal futottam össze, megittunk hát egy kávét. Tudtomra adta, hogy most, hogy átköltöztek a barátnőjével 30 km-rel arrébra, megcsináltak mindent, berendezték a lakást, szakítani fognak, mert már elege van. Persze mindezt rá jellemzően fülig érő szájjal mesélte. Azért megnéznék egy veszekedést náluk. A barátnőjét ugyan nem ismerem, de Christian szerintem még a szúnyogokat is inkább elhesegeti, minthogy lecsapja. Aztán beültem Zsíroshegyi Kapafogné természetvédelem órájára. Be fogok fosni, mire megcsinálom a kiselőadást.