Gergi Eberswaldéban

Miután többektől azt a visszajelzést kaptam, hogy olyan hosszan írom a beszámolóimat, hogy nehéz végigolvasni, úgy döntöttem, hogy visszafogom a szavakat, és inkább a képekre alapozom a bejegyzéseket. Szóval 8-án a Kisöcsém érkezett meg. Szakmai kirándulásra jöttek a Berlinben megrendezésre kerülő nemzetközi turisztikai kiállításra. Természetesen minden estét együtt töltöttünk sörözgetéssel és beszélgetéssel. Olyan jó volt végre újra találkozni! Sajátos nyelvezetünk és folyamatos magázódásunk hatására társai eleinte csak meresztgették a szemüket, de aztán megszokták. Szombat este pedig Trabival mentem be érte, hogy a hétszáz kilós csomagját és őt kihozzam Eberswaldéba. Innentől kezdve csak a hülyeség dőlt belőlünk, s meg kell mondjam nagyon jól éreztük magunkat. Vasárnap autós kirándulást tettünk itt a környéken, mivel szeptember óta nem vezette a Trabit, és elvonási tünetei voltak. Többek között ellátogattunk a Parsteinerseehez (nagybátyánk szerint párstájnerszí, ő is járt ott anno a kollégákkal a ’70-es években), ahová ősszel Lutschiékkal jártunk úszni, megnéztük a chorini katedrálist, és a sisszhévever sem maradhatott ki a programból. Aztán mindketten összepakoltunk, és délután bementünk Berlinbe, ahol a könnyes búcsú következett. Nagyon örültem, hogy itt voltál, amint lehet gyere vissza, és akkor elmegyünk a verbellínerszíhez is(k). Vuháháhá! Azt azonban ne feledd, hogy a gakler az továbbra is sla, még Hiflaban is. Miután elintegettem a buszt, amivel hazamentek, Jacob felé vettem az irányt, ugyanis másnap kezdődött a harzi kirándulás. Itt azonban tennék egy időbeli ugrást, ugyanis a Harzban készült képek még Jacobnál vannak, csak jövő héten tudja ideadni, ezért akkor írom meg a beszámolót, ha már a képek is megvannak.