Kedves legkitartóbb Barátaim, akik még mindig próbálkoztok látogatni a blogot, Nektek ajánlom a legújabb bejegyzést! Hétfőn kitört a szünet!!! Három hét óne súle! Más: végre megszereztem egy pár régebbi fotót, ezekkel kezdenék.

Még valamikor novemberben, a Jacob-féle indiai diaest: Jacob és Christian

Polak, węgier dwa bratanky: lengyel-magyar nyelvlecke I.

Lengyel-magyar nyelvlecke II.

Justynka, Christian és én, a "Kinek van több foga" verseny győztesei

Daniel, aki szintén megjárta Indiát, mellesleg a Projektplanung csapat oszlopos tagja

Mink

Lász unsz noh ájn pálinka trinken, Álta! ~ Igyunk még egy pálinkát, Christian!

Végül nem csak "még egyet" ittunk

És most valami egészen más: Buli a Studiclubban, Eberswaldéban a lengyel cserediákokkal: Aga és Monika

Paulina (Chile), Aga (PL), Monika (PL), Dunc (H)
(Nyuny, még nem kérdeztem meg Páulínát, hogy ismeri-é Donnapijedádot, vagy Páncsítót, de ami késik nem múlik!)

Ennyit a régebbi felvételekről, és most következzék a szokásos beszámoló. Azt hiszem túltettem már magam azon, ami Luluval történt, és ebben nem kis szerepük van az ittenieknek, mert nagyon tapintatosan, de mindig igyekezték elterelni valamivel a figyelmemet. A szerencsés véletlen úgy hozta, hogy pont a rákövetkező héten rakta ki a barátnőjét a nagyobbik Christian (nem az, aki a fenti képeken szerepelt), helyesebben szólva rakta ki saját magát, ugyanis a csaj maradt a lakásban, nála maradt a kocsi stb. Hát igen, Chrstian. Mindenesetre, amíg nem tudott beköltözni az új szobájába nálam húzta meg magát. Végre nem egyedül voltam a szobámban, nagyon örültem neki. Tisztára tábor/koli/kirándulás hangulatom volt, ugyanis az elalvás most sem ment oly könnyen, mert mindig jött valami újabb gondolat, amit még feltétlenül meg kellett tárgyaljunk az éccaka közepén, legyen az valami életigazság, vagy éppen a würden segédige nyelvtanilag helyes használata. Meg meló is volt bőven. Vizsgák, beadandók, búcsúzások. A vizsgák zajlottak le a leggyorsabban, de mivel kijavításuk nem ilyen sebességgel történik, ezért eredményeket még nem tudok. A Projekplanung beadandó rám eső részét csodával határos módon időben, mi több három nappal határidő előtt megírtam és el is küldtem az illetékeseknek. Így viszont maradt időm a többieknek segíteni, ami két Binivel és Daniellel átvirrasztott éjszakát jelent. Persze közben igyekeztünk kellemessé tenni a körülményeket, így egy-két rumos tea mellé néhány sör is lecsúszott, az észkerekeket olajozandó. Legbüszkébbek a hajnal felé megírt köszönetnyilvánításra vagyunk, ugyanis sikerült néhány személyeskedő, cseppet szatirikus mondatot is belecsempésznünk. Éppen ezért a tíz ember által külön-külön elkészített részek összehangolásáért, és az egész dokumentum szerkesztéséért felelős kisebbik Christiannak (aki a fenti képeken szerepel) a következő, a Kis Füles hasábjaira illő pirosbetűs felirattal küldtük el a dokumentumot: A szövegben elbújt néhány rakoncátlan mondat, megtalálod őket? Megtalálta, és elmondása szerint igen jól szórakozott rajtuk. A rákövetkező éccakát a GIS mámorában töltöttem, mivel pénteken elő kellett adni a fórgéenszvájzét. Az éjszakázásokra a vasárnap tette fel a koronát, ugyanis itt már igazi önmagamat adva a legeslegutolsó pillanatban, vasárnap este kezdtem neki a Tourismus beadandónak. Ennek eredménye, hogy pont készen lettem a hétfő 10 órás leadásra, persze óne alvás. Így a szünet első napját aranyosan átaludtam. Nade mindezek közben azért bulizásra is maradt idő. Több ízben jártam berlini pajtásaimnál, hol bulizni, hol csak cseverészni, hol diszkótáncot tanulni egy, a hatvanas évekből származó finn videó alapján, ahol természetesen mi más lehetne az aláfestőzene, mint Dschingiss Khantól a Moskau. Jacobbal egy teljes délutánt szenteltünk a lépések kifogástalan elsajátításáért. A videót mindenkinek ajánlom figyelmébe, naggyon komoly. A youtube-on a finnish disco keresőszó beírása után bárki megtekintheti.

Két diszkótánc-őstehetség

Justynával (Jacob lakótársával) mindemellett megalapítottuk a Rex Gildo fan clubot, aki nem más, mint a német Aradszky, egy hamisítatlan szörny.

Ez már szirtaki a javából Rex Gildo Der letzte Syrtaki című számára

Justynkával különben is sok időt töltöttünk együtt Berlint járva, Jacobékkal bulizva, a lengyel-német kézilabdadöntőt nézve, s természetesen mindig a lengyel-magyar barátságot ápolva. A legszomorúbb, hogy egy hete végleg lejárt az ösztöndíja, így haza kellett mennie. Úgy gondoltuk, hogy hármasban Jacobbal elmegyünk és bulizunk egy utolsót, de bizony senki nem volt bulizós hangulatban, így inkább beültünk egy kocsmába, ahol lengyel sört mérnek, és azt tervezgettük, hogyan megyünk ki Wrocławba Justynkát meglátogatni, illetve ő mikor jön vissza Berlinbe látogatóba. Igazi táborélményt tartottunk, ugyanis hazatérve a lakásba még annyi mindent meg kellett beszélni, hogy egyszercsak arra eszméltünk, hogy már világos van. Egy cseppet aludtunk, majd Berlinnek, az NDK fővárosának leghíresebb (legalábbis a ’79-es útikönyv szerint) sugárútjain a Karl-Marx-Allee-n (ma is így hívják) és a Leninallee-n (ma Frankfurter Allee) tartottunk egy legeslegutolsó városnézést. Aztán jött a búcsú, hát nem volt könnyű…

A Fernsehturm árnyékában

Nyunyus, hogy tetszik a beállítás? Ez a kép az "Á, nem vagyunk turisták" sorozat része

Justynka az egykori "Moszkva vendéglátóipari kombinát" épülete előtt a Karl-Marx-Allee-n

A Rex Gildo fanclub elnöksége
Az utolsó közös kép (egyelőre)

A múlt pénteken rendezte meg a kisebbik Christian születésnapi pókerpartiját. Érkezésemkor azt a kérdést szegezte nekem, hogy „Ugye éhes vagy? Itt mindenki telezabálva érkezett, én meg egy csomó mindent csináltam!” A válasz, mely teljes megelégedéssel töltötte el így szólt: „Ööö, most ettem meg két akciós szendvicset a töröknél, de azért tudok enni!” Ezek után a pókerparti igen jó hangulatban telt el, bár viszonylag hamar kiestem, ami valószínű a játéknál a konyha iránt tanúsított hevesebb érdeklődésemnek volt köszönhető.

A nyeremények asztala

Terülj, terülj asztalkám

Előkészületek: Katja, Silke, Basti (Christian öccse), Milena és Dunc

A berlini maffia pókerasztala: Silke mosolyog, az én üres helyem, Daniel, egy szörnynevű török lányka, háttal: Basti és Uta

Végül ki más nyerhetett volna, mint Jacob, aki ezt megünneplendő szorgosan ürítgette poharát, minek eredménye az lett, hogy taxival tettük meg az igen megerőltető Berlin Kreuzberg-Berlin Fridrichshain távot, mely gyalogosan 20 perc, így viszont 3 perc alatt otthon voltunk. A lakásba belépve nekem rögtön Hrabal Jarmilkájának utolsó mondata jutott az eszembe, kicsit átformálva: Belépek az ebédlőbe… de Justynka már nincs itt… Pár óra alvás után az eberswaldei cserediákokkal szervezett berlini kultúrnap várt. A program: Olympastadion, Altes Museum, Alte Nationalgalerie, Dalí Austellung volt.

Aga (PL), William (ENG/Chile), Monika (PL) und ich

Kedves Szakirányosok, a képen két "kedves" ismerőst is felfedezhettek

Este egy közöset kajáltunk az Alexon, majd ők mentek tovább bulizni, én viszont már nem bírtam szusszal, így szégyenszemre visszatértem Vadkanerdejébe. Vasárnap azért még találkoztunk, ugyanis a három lengyel lány közül kettő tegnapelőtt visszatért Lengyelországba, mert sajnos az ő ösztöndíjuk is lejárt. Tartottunk hát egy búcsú ozsonnát az egyik kávézóban a főiskola közelében. Őszintén szólva sajnálom, hogy nem töltöttem velük több időt, míg itt voltak, mert a találkozókra nem mindig mentem el. A következő félévben másképp fogom csinálni. Mindenesetre már egy egész lengyel körútnyi meghívást kaptam: Wrocław, Koszalin, Warszawa, Mazuri-tavak... Mennyire igaz, hogy „Polak, węgier dwa bratanky”!!!