Prága

Szóval a hegyvidéki kiruccanásról egyenesen Berlin-Schönefeld repülőtérre autóztunk, ahová Roland érkezett. Tökéletes volt az időzítés, ugyanis az autópályán pont felettünk szállt el Roland gépe, s pont mikor beléptünk a várócsarnokba, ő akkor lépett ki a tranzitból. A nagy sietségben észre sem vettem, hogy a Dr Csempesz feliratot, mellyel Rolandot vártam, sikerült fordítva tartanom, de a hatás azért így sem maradt el. Már a kocsiban izomlázat kaptam a sok röhögéstől, szegény Jacob nem tudom mit gondolt rólunk, végig magyarul hablatyoltunk, és visítva röhögtünk. Azért annyira nem sokkolhattuk, mert felajánlotta, hogy este menjünk el együtt zabálni. Letettük a cuccainkat Jacobnál, és nyakunkba vettük Berlint, természetesen elsősorban közlekedési szempontból, s ezalá rendelve a főbb látványosságok megtekintését. Este visszatértünk göndör barátomhoz, magunkhoz vettük cuccainkat, és közösen elmentünk vacsorálni. Mondani sem kell, hogy rögtön az elején összejött egy fitimix, mikor Róúland a finom rántotthúsos meleg krumplisalátát kezdte elemezni. Jó hangulatban értünk Eberswaldéba, ahol kis beszélgetés után igen fáradtan, de annál boldogabban tértünk nyugovóra. Másnap indultunk a városok városába, Prágába. Jól bereggeliztünk, majd a Hauptbahnhofon megkávéztunk. A vonaton az első pillanatban összebarátkoztunk a szemben ülő lánnyal, aki röhögőgörcsöt kapott a Roland által az asztalkára varázsolt kajahalom (szendvicsek, sütik, kekszek, üdítők, sós ringli babbal…) láttán. Az út hamar eltelt, s már kezdett körvonalazódni, hogy egykori nagysikerű dévidettembóró-stílusban készített sorozatunk megújul, és Prágát már a Zaftos poénok, ordenáré történetek című műsor keretein belül mutatjuk be a kedves nézőknek. Ilyen hangulatban érkeztünk meg a Holešovicére, ahol Zümiék kis csapata egy Roland&Dr Kotász felirattal várt bennünket. Ők ugyanis már pár napja Prágában voltak, és most a nagy találkozásra vártak. Zümi, barátnője Zsófi és Zsófi szülei alkották a csapatot. Mielőtt azonban kezdetét vette volna az igazi prágai eszem-iszom, mi még elfoglaltuk a szállást, a már jól ismert Holešovice-Chodov-Volha útvonalat újra bejárva. Az esti programot az újramegalakulás után természetesen az ordenárézabálás, illetve számos kocsma felkeresése, és mindenek előtt a sör jelentette. Hazatérőben azért még beugrottunk söré’ a szokásos éjjelnappaliba az I.P.Pavlován, nehogy a hosszú úton szomjasak maradjunk. A másnap délelőttöt meglepő módon villamosozással töltöttük, és igyekeztünk felkutatni az Indóházban bemutatott alacsonypadlósított T3-ast. Épp a braníki végállomás krimójában ürítgettük poharunkat, amikor Zümiéktől érkezett egy sms, miszerint ők a tömegközlekedési múzeumban vannak, és ott van régi jó ismerősünk, a felvidéki származású exvillamosvezető: Gábor. Fel is kerekedtünk hát, és a Výton-Národní divadlo-Hradčanska útvonalon elmentünk a múzeumba, amit Gábor rögtön ki is nyittatott nekünk. Miután megtekintettük a kiállítást, és ismét benéztünk a kulisszák mögé a műhelybe, megebédeltünk, majd Gáborral kiegészülve vágtunk neki az estének. Eszem-iszom volt ám a javából! (Volt sültoldalas is, Apuka). A mintegy négyszáz kilónyi kaját ledolgozandó, a búcsúzás után (Zümiék sajnos már nem kaptak helyet a Volha koliban, így ők másutt laktak) Rolmával még átsétáltunk a vyšehradi völgyhídon, majd szépen hazametróztunk. Az utolsó délelőtt ismét villamosozással telt, s méltó befejezésképp megcsíptük az alacsonypadlósat is. Sajnos a budapesti delegációnak korán haza kellett indulnia, így egy óra körül el kellett búcsúzzunk egymástól. Ezt megkönnyítendő Zümi ellátott némi házifőzésű pálinkával, de így is szomorú szívvel integettem az egyre távolodó kocsinak. Gyönyörű volt ez a pár nap, mindent köszönök Nektek! Rolma, áprilisban otthon folytatjuk a Zaftos poénok, ordenáré történetek forgatását, és még az is lehet, hogy motorkával elmegyünk Miskolctapolcára! :) Mivel volt még pár óra a berlini vonat indulásáig, egyedül villamosoztam tovább, s közben betértem ebédelni a Na růžkuba, ahol nyáron a sörszlalomot abbahagytuk. Épp gulyás volt a napi menü, öt knédlivel. J Aztán szépen lassan visszatértem a Hlavní nádražíra, és kezdetét vette a visszaút, hajnali fél kettőkor már a szobámban voltam.