No, végül annyi ember unszolására megnyitom blogomat. Nem tudom mennyire fogok rendszeresen írni, de majd igyekszem... :) Az első bejegyzés egyeseknek már biztosan ismerős, de ugyebár lustaság, fél egészség!
Szóval, hogy az elején kezdjem, 25 ora után erkeztem meg ide, Eberswaldeba. Két órát aludtam Drezda melett egy parkolóban. A Trabant a világ legjobb kocsija! Semmi baj nem volt vele útközben. Termeszetesen megálltam Kerskoban is, de mivel már igencsak kesőre járt minden be volt zárva. A német határ fele közeledve már csak az enyém volt az út, ráadásul az pont egy hegyi szakasz, igy nem általlottam kipróbálni a Trabi kezelési útmutatójában említett kiemelkedő gyorsulást és a kitűnő útfekvést. Aztán, mivel jóval kevesebbet fogyasztott, mint gondoltam megajándékoztam magam némi Staropramennel az utolsó tankolásnál. Megérkezésem után elfoglaltam a szállást, a főnökúr egy hallókészülékes bohócszerű lény, és mindehez mintegy 40 kilót nyomhat, persze vasággyal. Mindemellet rendkívül kedves, és mindent igyekszik elintézni. A szobám ajtajára már ki volt írva a nevem, persze nem tökéletesen, de így is jól esett, hogy már előre gondolt rám, és megelégedtem a Herr Deszeny kiírással. A szoba maga nagyon jó. Kb 20 nm-es lehet, és még erkély is tartozik hozzá. Igazi Lapátné ágyam van! Ez azt jelenti, hogy állítható a magassága, és félig fel lehet hajtani a matracot, tehát ülni is tudok benne. Lutschi csinált nekem egy kis íróasztalt egy deszkából, meg két műanyagidomból. Ja és virágcsokor fogadott az asztalon, teljesen ki volt takarítva, így már csak ki kellett pakolnom. Mindezek elött azonban tettem egy kis sétát a városban. Az elsődleges célpont természetesen a vasútállomás volt. A bérletem egy szemeszterre szól majd, buszra, trolira és Berlinig a vonatra is érvényes, hát kell ennél több? A vasútállomástól hazáig természetesen trolibusszal utaztam, de alaposan megszívtam, mert a vezető egyszerüen nem állt meg ott ahol jeleztem, és kb annyit kellett gyalogolnom, mintha gyalog jöttem volna haza az állomásról. Nem baj, így legalább volt alkalmam a Gräf und Stift gyártmányú, félig alacsonypadlós trolival jobban megismerkedni. Nem rossz, de azért az volt az igazi, amikor még Ikarus 280T-k koptatták az aszfaltot Eberswaldéban. Hazaérkezve meghívtam vacsorázni az egyik szomszédomat, Floriant, akivel már aznap egyszer találkoztam. A vacsora persze sörözésbe és egy kis pálinkázásba fulladt, minek hatására a srác előhozta a gitárját... Azt hiszem meg van a gyógyír a honvágyra. Utána éjjel 1-kor végeztem nagyjából a kipakolással. Ma nagyon sokmindent intéztem. Megkötöttem a szerződést a szállásadóval, beiratkoztam a suliba, beszéltem Herr Peters-szel, aki az itteni segítőm a tanarak közül. Aztán találkoztam Lutschival, aki egy gyönyörűséges agyváltós bringával lepett meg. Igazi ezüst nyíl, csak nem versenybringa, hanem egy nagyon kényelmes mindennapos használatra tervezett gép. Aztán elmentünk ügyetintézni. Az ideiglenes lakcím bejelentését 10 perccel lekéstük, sebaj, majd hétfön. Viszont sikerült bankszámlát nyitnom a Deutsche Banknál. Utána megpróbáltunk kártyát szerezni a telefonomba, végül a harmadik helyen fél óra sorbanállás után sikerült szerezni egy T-Mobilos kártyát. Kissé bonyolultan működik egyszerre mobil és vezetékes a telefonszámot, meg a tarifákat illetőleg. Ez azért jó, mert a vezetékes számot NeoPhone kártyával (500 Ft, a legtöbb trafikban kapható otthon) asszem 8 Ft-ért lehet hívni Magyarországról. A mobilszámra meg tudsz küldeni SMS-t is, csak ki kell deríteni mennyiért. Sajnos a számokat (mondom egy kártya, két szám) még nem tudom fejből, de a következő levelemben elküldöm. Ma este Berlinbe készültem, de Christian csak délután ért volna rá, így maradok itthon. Csók mindenkinek!